Dr. Balassa János (1814-1868) ezüst díszszablyája

„Ami Széchenyi volt Magyarországnak, az volt Balassa a magyar orvostudománynak”.
(Jendrassik Ernő, 1912)

A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője. Balassa 1847. február 11-én hajtotta végre hazánkban az első éter-altatásos műtétet. Az elsők között alkalmazta Európában az általános érzéstelenítést. Korának magas színvonalán tette közzé a hasi sérvekről szóló megfigyeléseit és a gégetükrözés felhasználását gégeműtéteknél. Úttörő jelentőségűek új megoldásai a plasztikai műtéteiben. A pesti orvosi egyetem sebészeti tanszékét vezette 1843-tól. Az 1848/49-es szabadságharc eseményeinek sodrában tábori sebésztanfolyamot szervezett, egyetemi klinikáját pedig sebesült honvédek részére rendezte be. A nagy sebész nemcsak gyakorlati munkát végzett a sérült honvédek gyógyítása körül, hanem Kossuth kormányzóelnök felkérésére egy új funkciót is elvállalt, a hadiegészségügyi szervezet sebész-konzulense lett. A világosi fegyverletétel után így ő sem kerülhette el a katonai törvényszék ítéletét, amellyel tanszékétől megfosztották, háromhavi börtönbüntetésre ítélték és az Újépület börtönébe zárták. Balassa fogságának szomorú nevezetessége, hogy az Újépületben gr. Batthyány Lajos (1807-1849) cellája mellé került. Amikor Batthyány a felesége által becsempészett tőrrel ereit felvágta, a börtönőr Balassát hívta át sebei bekötésére. Balassa, mint orvos megállapította Batthyány nagy vérveszteségét, sebeit gondozva tiltakozott az elgyengült ember kivégzése ellen. Eredménye ennek nem volt, legfeljebb a megszégyenítő akasztásos kivégzést kerülhette el. Így amikor Balassa és cellatársai –Mezőssy László és Almássy Sándor– hallották a kivégzésre indulók lépteit, cellájuk kövére térdelve imádkozni kezdtek Batthyányért.

Balassa Jánosnak a Smidt Múzeumban őrzött emlékei közül hazafiasságát, bátorságát, férfias erényeit a legjobban, remekbe szabott empire stílusú, EZÜST DÍSZSZABLYÁJA fejezi ki. A díszkard vagy díszszablya a hagyományosan dolmányból, mentéből, magyarnadrágból és süvegből álló díszmagyar öltözet nagy ékszerkészletébe tartozott. Ennek további részei a mentekötő, az öv, a süvegforgó, a gombok és a sarkantyú. A díszszablya felkötéséhez az övre kardkötő láncokat csatoltak. Egykor a férfiak pompás öltözékein a személyre szabottan készült díszfegyverek státusszimbólumként funkcionáltak és visszatükrözték viselőjük ízlésvilágát, amely mindig harmonizált a teljes öltözetükkel.

A neves orvosprofesszor díszmagyar öltözetéhez tartozó ezüst díszszablyát ünnepi események alkalmával viselte. Az antik és orvosi jelképek közül az enyhén ívelt szablyán a kígyómotívum található meg. A keresztvas végei „S” vonalat követve, kígyófejben csavarodnak. A felfelé néző kígyó nyitott szájába omlik a markolat díszes végét képező hullámos szakállú férfifej homlokából kiinduló háromfonatú lánc, amely egyben kézvédő láncként funkcionál. 

A szablya két felfüggesztő karikával ellátott hüvelyén a markolat alatt, a középrészen, és a végződésén három tagolásban indák között virágminták plasztikusan kiemelkednek. Az 1810-es években bécsi mestereknél divatos hullámos sörényű oroszlán, vagy hullámos hajú női,- és szakállas férfialakok jellegzetes díszítőmotívumai voltak az empire klasszicizáló stílusának. Balassa díszszablyájának markolatát díszítő férfifej egy valódi ötvösremek.  A műtárgy a Smidt Múzeum földszinti hadtörténeti, állandó kiállításán, az 1848-1849-es emlékek nagy fali tárlójának közepén szemlélhető meg.

Keppel Csilla
történész-muzeológus, intézményvezető
 
Vissza az előző oldalra