Barokk terem

Késő reneszánsz és barokk művészet

A 17. századi egyházi művészetet hazai egyházi emlékek, fa-epitáfium, faszobrok, kolostori munkák, szentek ábrázolásai képviselik az üvegvitrinben.

Agaléria festményein feltűnnek az egyházi festészet szentjei, bibliai, mitológiai jelenetei, a Mária-kultusz képei, fogadalmi képei, Dorfmeister István „Krisztus a kereszten”című festménye, másrészről megjelennek a barokk kor kastélykultúráját idéző, gazdagságát tükröző nemesi portréfestészet emlékei, melyek kitűnően érzékeltetik a magyar nemesi viselet festőiségét.

A teremben látható bútorok a késő reneszánsztól elkezdve egészen a korai klasszicizmusig felvonultatják a Magyarországon kedvelt alapanyagok, stílusok, díszítőmotívumok teljes skáláját. A kisebbik tálalószekrény üveges részében kapnak helyet, a virágkorát a 17. században élő művészi ágazat termékei, az ónbetétes fehér mázas habán kancsók, korsók, vázák. A nagyobbik tálalóba az óntárgyak – kannák, tálak, tányérok, palackok – kerültek, amelyek fontos kellékeit alkották mind a nemesi, mind a polgári háztartásoknak, és a protestáns egyházak fényűzést kerülő szertartásaiban is megtalálhatjuk.

 

Empire terem

Művészet és életmód a 19. század első felében

A 18. század közepétől alakuló új stílus, a klasszicizmus fennkölt és harmonikus szépségideálja szembeszegült a barokk és rokokó nyugtalanságával. A bútorművesség kiemelkedő alkotásait a pesti Vogel műhely, majd a Steindl műhely hozta létre. A gyűjteményben látható ókori lantot idéző gyertyatartók, fekete-arany hatkarú csillár, a légies kétüléses kanapé, a terem közepén elhelyezkedő díszes kártyaasztal, felette a 12 karú aranyozott csillárral  valószínűsíthetően Vogel Sebestyénhez köthető. A fát többnyire feketére pácolta és a napóleoni korszak jellegzetes motívumaival (oroszlán, szfinx, szirén stb.) látta el, s e faragásokat általában aranyozta is.

Ebben a teremben látható a múzeum tekintélyes ötvösanyaga. A szecesszió növényindás, stilizált díszítést alkalmaz ötvöstárgyain, a nemes- és félnemes fémek mellett korallt, elefántcsontot, teknőcpáncélt, gyöngyházat. A gyertyatartók, merítőkanalak, fűszertartók, tintatartók, kancsók, korsók mellett figyelemreméltó a kis ezüst kereszt, melynek fájába Krisztus életét faragta a művész.

A bútorokon látható harmóniát, a szépséget közvetítik a veretes szekrényben és a süllyesztett vitrinekben elhelyezett altwien, meisseni, herendi porcelánok. A 19. század közepéig igen divatos miniatűrkép-festészet szép sorozata látható a barna falon kiemelve.

 

Biedermeier terem

  Az emeleten, a harmadik szobában az 1810-es évektől  a huszadik század elejéig terjedő időszak művészetét, életmódját,  viseleteit  és lakáskultúráját  ismerhetjük meg.  A műtárgyak jórészt a biedermeier stílust képviselik. A század második feléből a historizmus és a realizmus jegyében készült műalkotások láthatók. 
A múzeum iparművészeti és történeti  gyűjteményének kiemelkedően értékes műtárgyai közé tartoznak a 19. századi Magyarország legjelentősebb politikusainak, művészeinek személyes tárgyai, relikviái, amelyek a kiállítótér középpontjában elhelyezkedő vitrinekben kaptak helyet. Gróf Batthyány Lajosnak a mellénye és gazdag zsinórozású sárga selyemdolmánya az 1820-as évek végének főúri divatja. Gróf Széchenyi István elefántcsont gömbfejben végződő  sétapálcája, órája, írótolla, levele mellett feleségének Seilern Crescenciának díszes báli cipője látható . Megtekinthető Deák Ferenc dedikált fényképe és gyámleányának, Vörösmarty Ilonának ajándékozott imakönyve a politikus saját kezű bejegyzésével; valamint levele 1859-ből.
A 19. század legkitűnőbb magyar művészei közé tartozott Liszt Ferenc, Zichy Mihály és Jókai Mór, akiknek személyes  emlékei  a kiállítás kiemelkedő darabjai.  Liszt Ferenc zsebórája, melyet emlékbe kapott leányától, Cosimától „Zum Andenken dem Vater” gravírozással. Az ablak előtt álló harmóniumon Liszt Pozsonyban adott házi koncertet. Zichy Mihály festőművészt elismerő dokumentumok között mutatjuk be  kitüntetését,  a Francia Köztársaság Becsületrendje Tiszti Keresztjét.  Jókai Mórnak egyik regényéhez készült saját kezű vázlata mellett kapott helyet az író feleségének Laborfalvi Rózának kislánykori játékcipője.
A biedermeier viseletű babákkal díszített  szalonbútor  fölötti képgaléria a 19. század festészetének kiemelkedő alakjaitól ad válogatást. Itt kapott helyet  Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt” című művéhez festett tanulmánykép, Orlai Petrics Soma Petőfi Sándort ábrázoló festménye, Barabás Miklós „Horgászfiú” című portréja, Lotz Károly Ló-tanulmánya.
A galériával szemközti sarokban a 19. század neves festőjének, Sterio Károlynak műtermét rendeztük be a művész festőállványával, székével és asztalával, valamint mintegy 40 akvarelljével és néhány olajfestményével.
A két enteriőr részeként elhelyezett vitrinekben viselettörténeti emlékeket állnak: férfi díszmagyarok, jurátus kabát a 19. század közepéről, valamint női öltözék (menyasszonyi ruha, báli ruha, gyászruha).
A mindennapi életet, a polgári otthonok hangulatát egykorú bútorokkal, képórákkal, a terem leghosszabb fala mentén külön „nőies” illetve „férfias” vitrinekben elhelyezett viseleti kellékekkel, ékszerekkel, dísztárgyakkal idézzük fel. A női világot legyezőfal, a férfit pipatórium szimbolizálja.

A látogatók számára korhű ruhamásolatokat, férfi díszmagyart, biedermeier kislányruhát és kisfiú mentét felöltésre kínáljuk. 

 

Óragyűjtemény

A gyűjtemény a reneszánsz korától kezdve a 19. század végéig felvonultatja az óraművesség remekeit. A reneszánsz alatt készítették a rugós szerkezetű, toronyalakú, rézből készült szobaórát, mely a barokk teremben látható. A 17-18. században terjedtek el a szekrényórák, négyszögű számlapos úti órák, és születtek meg a zsebórák.

Napóleon császársága idején az antik példaképek olvadtak bele az óraművességbe. Az empire teremben tűnnek fel az egzotikus állat- és mitikus ember alakos asztali órák, melyeket pálmalevél-motívum, klasszikus alabástrom oszlopok díszítenek.

A szájában órát tartó fekete kutya dr. Smidt Lajos egyik kedvenc műtárgya volt, mára a múzeum emblémájává vált.

A biedermeier évtizedeiben is népszerűek voltak az asztali állóórák, oszlopaik közt lengett az inga, s a felső részeiket kicsiny festmények díszítették. A faliórák jellegzetes típusa volt a keretóra, melynél a laparanyozott keret belsejében, üveg mögött helyezkedett el az óra- és gyakran a muzsikáló szerkezet is. A szépséget és praktikumot egyesítették a képórák, ahol az óraszerkezet vagy idilli, toronyórás képbe épült bele, vagy történelmi eseményt ábrázoló festmény felett a keretben foglalt helyet.